Keverem-kavarom

Keverem-kavarom hírei

Fogyasszunk több zellert.....!

11 éve | Szőke Sándorné Ágota | 0 hozzászólás

A zeller egész évben kapható változatosan elkészíthető egészséges táplálék.

A zeller hús- és zöldségleveseink jellegzetes ízesítője, salátáink kesernyés ízű kiegészítője – ismerjük meg jobban.

Kezdjük azzal, hogy többféle zeller létezik: gumós, halványító és metélő.

Az ősi orvoslás a zeller magjait emésztési gondokra, meghűlésre, a vízháztartás szabályozására, ízületi bántalmakra, máj- és lépbetegségek kezelésére javallotta. Magas vitamin- (A, B1, B2, B6, C, E), ásványi anyag- (magnézium, foszfor, vas, kálium, molibdén és magnézium) tartalma különösen értékessé teszi, s gazdag a rák megelőzésében fontosnak tartott antioxidáns kumarin-vegyületekben is. Szabályozza a vérnyomást. Az érfalak ellazításával, illetve az epe működésének serkentésével csökkenti a vér koleszterinszintjét.

Zellerből krémlevest, pürét készíthetünk, ízesíthetünk vele leveseket, kásákat. A szár és a levél nyersen, vagy rövid párolás után kiválóan alkalmas salátába, húsokhoz, zöldséges és húsos egytálételekhez, mártásokhoz. Répával, almával, káposztával kombinálva kiváló ivólevet készíthetünk belőle. Két teáskanálnyi összetört zellermagból remek vízhajtó teát főzhetünk.

A zeller ősidők óta ismert nyomelem-, rost-, és vitaminforrás. K-vitamin tartalma kiemelkedősen magas. Mint a legtöbb gumós növény, a zeller is főként télen kerül az asztalra. Már, amelyik háztartásban oda kerül! Készítettünk egy kis kedvcsináló-étvágygerjesztőt, azok számára, akik még nem vették fel a receptlistájukra.

Igazi detox-zöldségként tartják számon, segíti az emésztést és fogyasztása több mint ideális diéta idején is. A zeller az ernyősök családjába tartozó zöldségnövény, melynek szárát, levélnyeleit, levelét, gumóját és magvait egyaránt felhasználják. Kétfajta zellert különböztetünk meg: a szárzellert, melyet a levélnyeleiért és a gumós zellert, melyet túlnövesztett gyökeréért termesztenek. A ma ismert zeller a Földközi-tenger sós partvidékeiről származik, de ie. 500 évvel már a kinaiak és az egyiptomiak is hasznosították. A zeller ősi latin neve a XII. századi írásos forrásokban fellelhető, a francia nyelvben azonban csak később, a XVII. században jelent meg. A legrégebbi európai forrás, melyben rábukkanhatunk nem más mint Homérosz Odisszeiaja. A franciák a zellerszárat szószokba mártva aperitifként, sütve, főzve köretként, de még desszertként is tálalják. A zeller gumóját leggyakrabban rémoulade mártással salátaként fogyasztják. A rémoulade majonézből készített hideg mártás, melyhez mustárt, kapribogyót, valamint apróra vágott uborkát és petrezselymet adnak. A zellerfogyasztás talán sehol nem olyan elterjedt, mint Franciaországban. Még gyermekek is fogyasztják! Zeller
- Édesség helyett inkább zellert rágcsáljunk, amelyben nagyon kevés kalória van. Olyannyira, hogy emésztése több kalóriát von el a szervezettől, mint amennyit bevittünk vele.
Hozzávalók: 1 közepes zellergumó 1 fej vöröshagyma 1 teáskanál citromlé 1 teáskanál olívaolaj friss kapor só, bors Elkészítés: 1. A zellergumót megmossuk és meghámozzuk, majd félbe vágjuk és citromos vízbe tesszük, hogy elkerüljük a bebarnulását. 2. A hagymát megpucoljuk és a legkisebb lyukon lereszeljük. 3. Az olajat , a citromlevet és a fűszereket egy tálban összekeverjük. 4. A zellert lereszeljük és hozzáadjuk a hagymát. Az öntettel meglocsoljuk, kaprot aprítunk és jó alaposan összekeverjük. Rémoulade mártással is elkészíthetjük. Ebben az esetben ízlés szerint majonézt, mustárt, kapribogyót, apróra vágott uborkát, petrezselymet, sót, borsot szükséges a reszelt zellerhez adnunk. Natúr joghurttal lazíthatjuk, néhány csepp földimogyoró-olajjal pedig még pikánsabbá tehetjük.