A cékla -  Beta vulgaris

A cékla, gazdag vér és szövet építő tulajdonságokban, miután magas kálium, klór, valamint egyéb ásvány tartalommal rendelkezik. A gyökér tartalmaz B1, B2 és C-vitaminokat, míg a
levelek kitűnő forrásai az A- és C-vitaminoknak a kalcium és a vas mellett. A lila színű cékla finoman lereszelve nyersen is fogyasztható, és nagyon jó összetevője a vegyes salátáknak.
Ha megfőzzük, akkor csak pároljuk, és semmi esetre sem szabad ecetet használni a készítésénél. A cékla zöld felső része nagyon tápláló és kitűnő vértisztító.

A cékla szerteágazó gyógyhatását a benne található számos vitaminnak és ásványi anyagnak köszönheti. Mindenekelőtt sok káliumot tartalmaz, ami hozzájárul a test fiziológiai táplálásához, az izmok és az állóképesség növeléséhez, de ezenkívül gazdag még kalciumban, foszforban, vasban, nátriumban, kénben, valamint az antioxidáns tulajdonságú A-, B- és C-vitaminokban. A céklát a népi gyógyászat is kiváló vérképzőnek ismeri, noha vastartalma nem nagyobb, mint más növényeké. A vérre gyakorolt pozitív hatásait annak köszönheti, hogy a szervezet a céklából sokkal jobban tudja hasznosítani a benne található nyomelemeket.
 
Nem véletlen tehát, ha a sárgarépa után a céklarépa a legkedveltebb "gyógyító növény" a zöldségek között. Gyakran szerepel más zöldséglével, így a sárgarépáéval vagy az uborkáéval együtt. A céklalé sárgarépalével keverve például kitűnő májtisztító, főként a májban felhalmozódó zsír lebontását segíti elő, ám ajánlatos - különösen eleinte - több sárgarépát, mint céklát használni, mert a gyors reakció a májban szédülést, hányingert okozhat. A túlzott alkoholfogyasztás negatív hatásait is segíthet ellensúlyozni a céklalé rendszeres fogyasztása.

A céklának nem csak a répája, hanem levele is fogyasztható. Salátákba vékonyra vágva, de felhasználhatjuk mint a spenótot, mángoldot is.


*